A páciens mondja meg, mire van szüksége
„A plasztikai sebészet különlegessége, hogy a műtétet nem az orvos javasolja – az igény mindig a páciensben fogalmazódik meg” – kezdi Dr. Molnár István. – „A mi feladatunk az, hogy segítsük eligazodni a lehetőségek között, és megmondjuk, hogy amit szeretne, az reális-e, elérhető-e, és orvosilag biztonságosan megvalósítható-e. Ha igen, zöld utat adunk.”
Ez a különbség alapjaiban határozza meg az orvos és a páciens közötti kapcsolatot. A cél nem az, hogy „jobbá” tegyünk valakit, hanem az, hogy segítsünk harmóniát teremteni test és lélek között. Az igények pedig sokfélék lehetnek.
Különböző életkor, különböző motivációk
A legfiatalabbak – különösen a húszas éveik elején járók – leginkább mellplasztikai beavatkozásokkal keresik fel a rendelőt. Ezek jellemzően mellnagyobbítások, vagy olyan korrekciók, amelyek veleszületett formai eltéréseket céloznak.
„Egyre több fiatal érkezik hozzánk fogyás utáni korrekciós igénnyel is. Ez kifejezetten pozitív trend: sok fiatal felismeri, hogy a túlsúly hosszú távon nem tartható, és életmódváltással lefogynak. Viszont, ha a fogyás mértéke jelentős, a bőr már nem tudja követni a változást. Ilyenkor a korrekció lehetősége is szóba jöhet, akár már huszonéves korban.”
A középkorúaknál szélesedik a spektrum: megjelennek az arc- és nyakplasztikai beavatkozások, a végtagplasztikák, tokaplasztikák is. Az idősebbeknél pedig a már eltelt évtizedek nyomait korrigáljuk – mindaddig, amíg ez egészségügyi szempontból megengedhető.
Irreális elvárások
Arra a kérdésre, hogy mit tesz egy orvos, ha valaki konkrét szépségideált, példaképet akar „megrendelni”, Dr. Molnár István határozott választ ad:
„Ez nem fodrászat. Nem rendelésre dolgozunk. Egy műtét komoly beavatkozás, nemcsak esztétikai, hanem orvosi szempontból is. Ha valakinek az elképzelése irreális, nem teljesíthető, vagy szakmailag nem indokolt, akkor egyszerűen nemet mondunk. Ez a mi felelősségünk.”
A közösségi média sokszor torzítja a valóságot, és gyakran lehetetlen elvárásokat kelt az emberekben. A plasztikai sebészet feladata, hogy visszavezesse a pácienst a realitásokhoz és megtalálja azokat a lehetőségeket, amelyek valóban szolgálják az önazonosságot és az önbizalom megerősítését.
A műtét után fontos az utógondozás
A plasztikai műtétek túlnyomó többsége nem ér véget a varratok kiszedésével. A beavatkozásokat kontrollvizsgálatok követik, különösen implantátum esetén.
„A mai mellimplantátumok nagyon biztonságosak, az anyaghibák már ritkák. De a körülöttük lévő szövetek, a test változik – ezt követnünk kell. Általában kétévente kérünk kontrollvizsgálatot, képalkotó vizsgálatokkal és plasztikai sebészi ellenőrzéssel. Nemcsak orvosi, hanem esztétikai szempontból is értékeljük az eredményt.”
A gyógyulási idő egyénenként és beavatkozástípustól függően változik. Egy kisebb beavatkozás után akár két héttel is rendeződhetnek a sebgyógyulási folyamatok, míg például hasplasztika esetén hónapokra lehet szükség, hogy a szövetek teljesen regenerálódjanak.
Hányszor lehet újraműteni?
Gyakori kérdés, hogy ha valaki fiatalon választ plasztikai beavatkozást, akkor az később hányszor ismételhető meg. Dr. Molnár szerint nincs erre vonatkozó szabály:
„Ha nincs olyan krónikus betegség vagy egészségügyi állapot, ami akadályozná a regenerációt, akkor egy beavatkozás akár többször is megismételhető. Természetesen mindig egyedi mérlegelés kérdése, hogy az adott állapotban mit nyújt a műtét és mit várhat tőle reálisan a páciens.”
Változó hozzáállás, csökkenő előítéletek
„Ma már egészen más a megítélése a plasztikai sebészetnek, mint húsz-harminc évvel ezelőtt” – mondja Dr. Molnár. „Régen titkolták, ha valaki ilyen műtéten esett át, ma már sokan nyíltan vállalják. Nem feltétlenül kérkednek vele, de nem is szégyellik. A társadalmi megítélés egyre elfogadóbb.”
A plasztikai sebészet tehát ma már nem különcködés, nem hiúsági kérdés, hanem tudatos döntés lehet – egy hosszabb önismereti és testi-lelki megújulási folyamat része.
