A befagyott váll – orvosi nevén adhesiv capsulitis – a vállízületi tok megvastagodásával és hegesedésével járó elváltozás. Legjellemzőbb tünete az erős vállfájdalom és a váll mozgásának fokozatos beszűkülése.
A betegség lassú lefolyású, teljes gyógyulása akár több évet is igénybe vehet. Bizonyos betegségek – például cukorbetegség, pajzsmirigybetegség vagy nyaki gerincet érintő problémák – mellett gyakrabban fordulhat elő, de kialakulhat vállsérülést vagy vállműtétet követően is.
A betegség jellemzően három szakaszon keresztül zajlik.
A kezdeti, úgynevezett fagyási szakaszban az állandó, gyakran éjszaka is jelentkező fájdalom dominál, miközben a váll mozgástartománya folyamatosan csökken.
A fagyott szakaszban a fájdalom mérséklődhet, a beszűkült vállmozgás azonban továbbra is fennmarad.
Az olvadási szakaszban a fájdalom megszűnhet, és a váll mozgástartománya fokozatosan javul.
A konzervatív kezelés célja a fájdalom csökkentése és a váll mozgástartományának mielőbbi helyreállítása. A kezelés része lehet gyógyszeres fájdalomcsillapítás, ízületbe adott szteroidinjekció és gyógytorna.
Amennyiben műtéti kezelés indokolt, artroszkópos felszabadítás végezhető. A beavatkozás során kis metszéseken keresztül oldják a megvastagodott ízületi tokot és az összenövéseket.
A műtétet követően különösen fontos a váll korai mozgatása. A rehabilitáció gyógytornász segítségével, fokozatosan felépített mozgás- és később erősítő gyakorlatokkal történik.