A vállízület nagy mozgástartománya miatt különösen fontos szerepet töltenek be az ízület stabilitását biztosító képletek. Vállficam vagy más sérülés során ezek károsodhatnak, ami később vállízületi instabilitáshoz és ismétlődő ficamokhoz vezethet.
Vállficamról akkor beszélünk, amikor a felkarcsont feje teljesen elhagyja a lapocka ízületi vápáját. A sérülés során károsodhat többek között az ízületi vápa peremét körülvevő porcos gyűrű, a labrum, valamint az ízület szalagrendszere.
A sérülés kialakulhat egyszeri nagy erőbehatás – például nyújtott karra esés, a vállat érő ütés vagy hirtelen húzó mozdulat – következtében, de ismétlődő terhelés is szerepet játszhat benne. Utóbbi elsősorban dobósportok, csapatsportok vagy súlyemelés során fordulhat elő.
A visszatérő ficam kockázatát több tényező befolyásolja, így például a páciens életkora, a sérülés során kialakult csontkárosodás, az életmód és a sporttevékenység.
A kezelés megválasztását mindig az instabilitás oka és mértéke határozza meg. Konzervatív kezelésként gyógytorna és a váll stabilitását, helyzetérzékelését fejlesztő tréning javasolható.
Ha az instabilitás ennek ellenére fennmarad, műtéti stabilizálás válhat szükségessé.
Amennyiben nincs jelentős csontvesztés, artroszkópos Bankart-műtét végezhető, amelynek során a leszakadt labrumot speciális horgonyok segítségével rögzítik vissza.
Jelentősebb csonthiány esetén Latarjet-műtétre lehet szükség, amelynek célja a hiányzó csontos stabilitás helyreállítása és az ízület stabilitásának növelése.