Ortopédiai szempontból milyen előnyei vannak a futásnak?
Ortopéd orvosként ajánlom a rendszeres futást, hiszen számtalan egészségügyi előnyünk származik belőle, és bármilyen korban elkezdhetjük. Sokan azt gondolják, hogy a futás megterhelő a gerinc számára, de a ciklikus futómozgás javítja a hátizom tónusát, ezáltal a statikus problémákból fakadó gerincpanaszokat is enyhítheti. A lényeg a rendszeres mozgás és az, hogy mindenki találja meg azt a mozgásformát, amit szívesen végez.
Milyen táv, milyen gyakoriság és milyen tempó ideális?
Ha a választott sportunk a futás lesz, ismerjük meg saját képességeinket, tapasztaljuk ki, hogy milyen az ideális táv számunkra. Aki szívesen fut annak egy öt kilométeres futás, a megfelelő bemelegítés után ideális lehet. Nyilván aki edzett és régóta fut, az sokkal többet bír, mint aki most kezd el futni. Alapvetően valamennyi mozgásformára igaz az, hogy fél óra edzés után kezd a mozgás hatékonnyá válni. Heti két alkalommal fél-egy óra közötti futás megfelelő egy amatőr futónak. Természetesen aki nagyon edzett, vagy komoly célokat tűzött ki, annak többre van szüksége.
Melyek a leggyakoribb futó sérülések és hogy tudjuk elkerülni őket?
Futás kapcsán alsóvégtagi sérülésekre kell gondolni, bár ha valaki elesik, akkor eltörhet akár a csuklója is. Futókra a boka, illetve Achilles-ínsérülések jellemzőek. Ha csak alkalmanként futunk bemelegítés nélkül, és esetleg rendelkezünk egy kis súlyfelesleggel, akkor könnyebben elszakadhat az Achilles-ínunk. A legtöbb sérülést elkerülhetjük alapos bemelegítéssel. Erdőben való futásnál az egyenletlen, avarral fedett terepen különösen figyelnünk kell, hogy elkerüljük a gödröket, különböző egyenletlenségeket, csúszós felületeket. Ha rekortán futópályán futunk, akkor ezeket a veszélyeket kizárhatjuk. Térdsérülések leggyakrabban kontakt sportoknál és síelésnél alakulnak ki, a futókra nem jellemzőek.
Milyen jellemző mozgásszervi panaszok jelentkezhetnek futóknál?
A kezdeti terheléskor fellépő izomláz mellett (ami természetes, és egyáltalán nem ártalmas jelenség) futást követően kialakulhat megerőltetésből fakadó átmeneti csípő-, térd- és boka körüli fájdalom is, mely az esetek zömében néhány napon belül elmúlik, és nem igényel orvosi beavatkozást.
Amennyiben az alsó végtag ízületeinek panasza tartósan is fennáll, és akadályozza a rendszeres testmozgást, úgy érdemes szakemberhez fordulni egy alaposabb kivizsgálás, szükség esetén kezelés céljából. A tartós panaszok hátterében ugyanis előfordulhat ízületi porc bántalom, vagy szalagsérülés is, melyek kezelése fontos az aktivitásunk megőrzése és a fájdalommentes élet szempontjából is.
Kialakulhat futást követően a talp területén (elsősorban a sarokcsont tájékán, de a harántboltozat környéke is jellemző panasz) is fájdalom, mely sokszor megfelelő cipő használatával megelőzhető. Amennyiben ezek a panaszok krónikussá válnak, érdemes velük orvoshoz fordulni.
Milyen futócipőt válasszunk? Milyen talaj és terepviszony az ideális?
Manapság már nagyon sokféle és jó minőségű futócipő elérhető. Ezek közül is érdemes a minőségre törekedni, de szükségtelen a legdrágább, éppen a boltokban aktuálisan megjelent modellek felkutatása, inkább a lábunknak megfelelő kialakítású cipő megtalálására törekedjünk. A legtöbb profi futóboltban felmérik, hogy ki hogyan terheli a lábát és annak megfelelően javasolnak futócipőt. Ami a talajt illeti, alapvetően a beton a legkevésbé szerencsés burkolat futáshoz, mert kemény és nagy ütést jelent talajra érkezéskor, de az újfajta cipők ezt viszonylag jól tudják tompítani. A legjobb felület futásra a természetes talaj és a rekortán, jó futócipővel bárhol futhatunk, de ha tehetjük a betont kerüljük. A rekortán és egy nagyon puha cipő kelthet egy kicsit süppedős érzetet, de igazából csak az elrugaszkodást és a futás dinamikáját ronthatja egy kicsit, de nem ártalmas.
