Milyen elvárásaink lehetnek a protézisműtétekkel kapcsolatban?
Minden mozgásszervi sebészeti beavatkozásnál az a legfontosabb, hogy a diagnózis alapján kialakított terápiás tervhez elnyerjük páciensünk maximális támogatását. Ez csak úgy lehetséges, ha tisztán látja a teljes folyamatot, megfelelő tájékoztatást kap, és pontosan tudja, mit várhat el a műtéttől, tisztában van a műtét potenciális veszélyeivel, valamint azzal is, hogy a műtét elmaradása esetén mi várhat rá. Minden terápiás eljárás célja a jelenleginél jobb életminőség elérése. Ennek megfelelően – mivel mozgásszervi műtétről van szó – különösen fontos az, hogy megbeszéljük: milyen szintű mozgást lehet végezni a beültetett implantátummal. Betegeinknek általában két lényeges kérdése van a műtét előtt: az egyik az, hogy milyen állapotot várhatnak a műtéttől, a másik az, hogy ez mennyi idő alatt érhető el. A válaszokhoz hozzátartozik, hogy a műtéttel a gyógyulási folyamat nem zárul le, a műtét után jelentős rehabilitációs időszak indul, amiben betegünknek aktív szerepet kell játszania. Az endoprotetikai beavatkozások esetén pedig szükséges a hosszú távú nyomon követés is: ez általában évenkénti, kétévenkénti kontroll röntgenvizsgálatot jelent.
Milyen kapcsolat van aközött, hogy fizikailag milyen állapotban vagyunk a műtét előtt, majd a műtétet követően?
A mozgásszervi betegségek döntő része – amikor már műtéti beavatkozásra van szükség – általános állapotunkat és komfortérzetünket is jelentősen rontja. Protetikáról lévén szó, az alapprobléma az ízületi felszíneknek az elkopása, károsodása, de az ízületek nem kizárólag ízületi felszínekből, hanem ízület körüli lágyrész struktúrákból, ízületi tokból, ízületi belhártyából, szalagokból és izmokból állnak. Ha nagyon hosszú ideig áll fenn az ízületet romboló állapot, akkor ezekben a lágyrészekben másodlagos elváltozások, például a szalagokban meszesedés, az ínakban zsugorodás, az ízületi tokban zsugorító hegesedés jöhet létre. Természetesen törekszünk a műtéttel ezeket is korrigálni, de ez nem minden esetben lehetséges. Ezért egyrészt fontos, hogy időben történjen a beavatkozás, másrészt, ha ezekről lemaradtunk, és már létrejöttek olyan másodlagos elváltozások, amiket maradéktalanul nem kezelhetünk, akkor ezt tisztázni kell a műtét előtt. Az ízületet körülvevő lágyrészek állapotán kívül befolyással lehetnek az eredményre olyan általános kondíciók, mint a testsúlytöbblet, centrális mozgászavarok, csontanyagcsere problémák, stb. Mindezek tisztázása és lehetőség szerinti javítása ugyancsak fontos szereppel bír.
Lehet sportolni térd- vagy csípőprotézissel?
Az endoprotetikai beavatkozások az elmúlt néhány évtizedben rengeteget fejlődtek. Korábban célkitűzéseink csupán annyiban merültek ki, hogy fájdalmatlan mozgást biztosítsunk a betegeknek. A jelenlegi technológiával az a célunk, hogy az endoprotetikai beavatkozásokkal a betegek magasabb elvárásaihoz is tudjunk alkalmazkodni. Sportolók esetén, a sportba való visszatérés a cél, az átlagemberek esetében pedig az a közös célunk, hogy semmilyen mozgásban, sem mennyiség, sem minőség tekintetében ne legyen korlátozva a páciensünk. A modern protézisek, illetve a modern protézisek beültetéséhez használt modern feltárások nemcsak a gyorsabb rehabilitációt teszik lehetővé, hanem egyúttal azt is, hogy a műtét eredményeként a páciensek magasszintű mozgásigényének is meg tudjunk felelni.
Mire számítsunk a protézis műtét után, visszatérhetünk akár a versenysporthoz is?
Általánosságban elmondható, hogy ma már a térd- és csípőprotézisekkel hobbi szintű sporttevékenység végezhető, de nem javasoljuk a labdarúgást és a kontakt sportokat. Nem azért, mert a protézis maga nem bírná ki azt a terhelést, amit ezek a mozgásfajták megkívánnak, hanem azért, mert ezek fokozottan sérülésveszélyes sportok, és ilyenkor a protézisek körüli törések ellátása különös gondot jelent. Kivételes esetben bizonyos versenysportokba való visszatérés is elérhető, ehhez azonban a sportág ésszerű megválasztása (pl. kontakt sportok kerülendők) és jól adaptált sportrehabilitáció szükséges.
Mely sportok esetében lehetséges a visszatérés?
Úszás, kerékpározás, salakon történő teniszezés természetesen végezhető, edzőtermi terhelésnek sincs általában ellenjavallata. A síelést azoknak a pácienseiknek engedjük meg, akik már korábban gyakorlott síelők voltak, és a fizikai állapotuk ezt lehetővé teszi. A futás puha talajon, jó cipőben javasolt, illetve a modern futógépek és ellipszistrénerek kiválóan alkalmasak arra, hogy megfelelő kardioterhelést biztosítsanak pácienseinknek.
Hogy alakulnak a gyógyulási idők csípő és térd implantátumok esetén, illetve mennyire befolyásolja a gyógyulási idő kitolódását az idősebb kor?
Alapvető különbség van a csípő- és a térdízületi implantátumok között. A csípőízület lágyrészekkel, izomzattal gazdagon körülvett ízület, jobb a környezetének vérellátása párnázottabb, védettebb, míg a térdízület vonatkozásában kevés az ízület körüli lágyrész, nagyok az erőkarok. Ennek megfelelően – megfigyeléseink szerint – a csípőprotetizált betegek az esetek jelentős részében gyorsabban, könnyebben és panaszmenetesebben gyógyulnak, mint a térdprotézis beültetés után. Ugyanakkor, azt is megfigyeltük, hogy a csípőízületi protézisek általában később kerülnek beültetésre, a csípőízület később kerül olyan állapotba, hogy operálni kelljen. Ilyenkor a betegek kísérőbetegségei és az általános állapotuk kevésbé kedvező, mint térdprotézis beültetésnél, amely jellemzően a fiatalabb korosztályt érinti. A csípőimplantátum befogadása általában könnyebb, a fiatalabb életkor viszont jellemzően kedvezőbb eredményekhez vezethet.
Mit tanácsolna a műtét előtt álló betegeknek, milyen javaslatai vannak a műtétre való felkészülésben?
Elsősorban azt, hogy reális elvárásokkal gondoljanak a műtétre. Minél jobb mozgásszervi állapotban van a beteg, annál többet várhat az elvégzett endoprotetikai beavatkozástól. A műtétig bezárólag „ébren kell tartani” az izomzatot, a mozgásról a műtétig terjedő időszakban sem szabad lemondani, mert ugyan magát az ízületet kicseréljük, de az ízületet mozgató izomzat és az ízületet rögzítő szalagrendszer változatlan marad. Ez pedig meghatározza, hogy milyen lehet a műtét eredménye.
Mennyire fontos az, ha a gyógyulásban előre meghatározott céljaink vannak, ha motiváltak vagyunk a korábbi állapotunkhoz való visszatérésben, illetve életkoronként hogyan változnak a kitűzött célok?
A mozgásszervi, illetve endoprotetikai beavatkozások célja minden esetben az életminőség javítása. A javulás mértéke attól függ, hogy a páciens milyen állapotban és milyen életkorban kerül műtétre. A célok eltérőek: egy fiatal, aktív sportos életvitelt folytató betegnél a cél, hogy visszanyerje a sportolási képességét, az ő esetén ennek kell a fő motiváló erőnek lennie. Idősebb korban, rosszabb mozgásszervi állapotban az a cél, hogy a hétköznapi aktivitáshoz szükséges mozgásformákat: túrázást, hosszabb sétákat fájdalommentesen tudja megtenni a beteg. Egy idősebb betegnél, más betegségektől is sújtott állapotban, az endoprotetikai műtét meghosszabbíthatja az életet, visszaadhatja azt az aktivitást, amitől a beteg szellemi ébersége fennmarad. Fontos tisztában lenni azzal, hogy a mozgásnak döntő szerepe van az információszerzésben. Még a mai világban is, ahol laptopokkal, számítógépekkel, okostelefonokkal vesszük körül magunkat, a mozgás biztosítja a kimozdulás, a társas kapcsolatok létesítésének lehetőségét. Önmagában csak az, hogy valaki fekvő, ülő vagy álló életmódot tud folytatni, óriási információhoz jutási különbséget jelent, mert a fekvőbeteg csak a szűk környezetét, a szobáját látja, és azokkal tud találkozni, akik eljönnek hozzá, de aki ül, vagy áll és kimozdul a lakásból, egészen más szögből látja a világot, és a szociális kapcsolatok megtartásában is jelentős előnyökkel bír.
