Hogyan kezdődött a futással való kapcsolata?
A sport mindig jelen volt az életemben. Gyermekkorom óta sokféle sportágban próbáltam ki magam: fociztam, judóztam, szertornáztam, majd a gimnáziumban a kosárlabda lett a szenvedélyem. Kiváló irányító voltam, de egy bizonyos ponton kiderült, nem leszek elég magas ehhez a sporthoz, így amatőr bajnokságokban játszottam több mint 20 évig. Aztán amikor a gyakori sérülések miatt már nem tudtam folytatni a kosárlabdázást, a kevésbé sérülésveszélyes mozgásformák felé fordultam. Így jutottam el a futásig, amit most már több mint egy évtizede űzök aktívan, de mellette országúti kerékpározom és úszom is. A kosárlabdában megszokott rövid sprintek után eleinte nehéz volt megszokni a hosszú távú, lassú futást, de mára már az életem része lett ez a sport.
Mik voltak az első futóélmények?
Eleinte borzasztóan nehezen ment. Emlékszem, hogy már 500 méter után teljesen kifulladtam, mert ahogy minden kezdő, én is gyorsan futottam. Azonban a kitartásomnak köszönhetően fokozatosan javult a teljesítményem. A futás sokszor kihívást jelentett, különösen a lelassulás megtanulása. Mint korábbi kosaras, ahol a játék nagyon gyors és dinamikus, a futás állandósága és monotonitása teljesen másfajta állóképességet igényelt tőlem.
Hogyan illeszti be a futást a mindennapi életébe?
A futás most már elengedhetetlen része a heti rutinomnak. Hétvégenként nem maradhat el, de a hétköznapokon is igyekszem időt szakítani rá, általában esténként, mert sokáig dolgozom. Fáradtság, rossz időjárás vagy akár sötétedés esetén is igyekszem gyorsan elindulni, mert ha hezitálok, akkor otthon maradok . A Margitsziget közelsége ideális helyszínt biztosít a napi futásaimhoz.
Mi inspirálja a futásban?
Nagy inspiráció számomra feleségem, aki már többször teljesítette a maratont, és rendszeresen indul különböző futóversenyeken. Fizikailag és mentálisan is kikapcsol, és lehetővé teszi, hogy elszakadjak a mindennapi stressztől. Nem kell hozzá különleges képesség, csupán kitartás és elszántság. Szeretem, hogy a befektetett munka eredménye mindig látszik, csak rajtam és az elvégzett edzésmunkán múlik a teljesítmény.
Milyen célokat tűzött ki a futással kapcsolatban?
Ma már a lelki egyensúlyomhoz szükségem van a rendszeres futásra. Ez egy szinte bárki által űzhető sport, amire szeretnék másokat is inspirálni. Korábbi munkahelyemen elindítottam a „fut-a-cég” programot, és a Dr. Rose Magánkórház is ezért építi évek óta a futócsapatát, ami már több mint 20 tagot számlál. Az egészséges életmód mellett a közösségi sportolás népszerűsítése a legfontosabb számomra. A személyes célom, hogy sokáig maradjak jó edzettségi állapotban és jó érzésekkel tudjak célba érni a versenyeken.
Milyen tanácsokkal látná el azokat, akik most kezdenek futni?
Kezdőként a legfontosabb a fokozatosság és a kitartás. Ne keseredjen el senki, ha az elején nehezen mennek a dolgok, lehet nyugodtan gyalogolni is közben. Minden kilométer számít, és idővel javulni fog az állóképességük. Figyeljenek a pulzusukra, ne siessenek. A futás nem verseny, hanem kiváló lehetőség a testi-lelki egészség megőrzésére, a test jelzéseinek és határainak megismerésére.
Mi az, amit különösen szeret a futásban?
A futás nyújtotta szabadságérzetet és a természet közelségét nagyon szeretem. Futás közben zenét vagy podcastot hallgatok, de rendszeresen találok megoldást munkahelyi problémákra is. Valahogy letisztulnak a gondolatok sportolás közben. Egy hosszú edzés teljesítése után pedig elégedettséget és végtelen nyugalmat érzek.