A magánegészségügy nem a közellátás ellen van

2024. April 30.

„Egy egészségügyre való egészségügyi dolgozónk, szakszemélyzetünk és orvosunk van” – Dr. Papik Kornél, a Dr. Rose Magánkórház ügyvezetője a köz és a magán együttműködéséről nyilatkozott a Jazzy Rádió Business Class című műsorában.

drrose-papik-kornel

A Dr. Rose Magánkórház szemszögéből milyen most a magánegészségügy helyzete?

Elég összetett a kérdés. A forgalmi adatok azt mutatják, hogy az érdeklődés nem csökken a magánegészségügy iránt, de a korábbiakhoz képest az elmúlt hónapokban némi megtorpanás tapasztalható. Ennek az az oka, hogy jelentős áremelések történtek a magánegészségügyben, és az árak beálltak egy bizonyos piaci szintre. Ezeket az árakat pedig nem minden esetben tudják a páciensek megfizetni.

Önöknél is érezhető ez a megtorpanás?

Elsősorban a fekvőbeteg-ellátásban érezhető némi megtorpanás, de ez a mi kórházunkra nem igaz, mi töretlenül fejlődünk tovább.

Miért valósul meg az áremelés? A növekvő kereslet, a növekvő orvosbérek, az energia, az egyéb rezsiköltségek vagy az eszközök növekvő árai miatt?

Ez mind együtt növeli az árakat. A többi piaci szereplővel is beszélgetve, nyugodtan kimondhatjuk, hogy az áremelkedéssel nem a profit növekszik a magánegészségügyben, hanem olyan mértékben nőttek meg a költségek, amelyek kikényszerítik az áremelést. 

Melyik az a költségtípus, ami a legjobban emelkedett a költségek közül és az áremeléseket indokolja?

Elsősorban a bérek. Ugyanis nehéz helyzet alakult ki a humánerőforrás piacon. A közellátásban is nagy szükség van egészségügyi szakdolgozókra és orvosokra. Ezekért a munkavállalókért versenyeznek a magánklinikák és a közellátásban működő intézmények. Ez hajtja fel a béreket. Másrészt a több ütemben megvalósult szakdolgozói béremelés növelte a nővérbéreket, ezért ezeket a magánszolgáltatóknak is ugyanúgy ki kell gazdálkodniuk.

Mi lehet az előrehaladás titka ebben a nehezebb üzleti környezetben?

Ez befektetői bátorság kérdése. A Dr. Rose Magánkórház a szerves fejlődés mellett tette le a voksát. Szerintem az a legfontosabb, hogy minőségi, jól kiszámítható szolgáltatást kell nyújtani hosszú távra, és ezeket, mint minden más szektorban, a páciensek itt is szívesen megfizetik. Rossz szolgáltatás nyújtásával pedig nem lehet ma már versenyezni. A mi stratégiánk is az, hogy egyre jobb szolgáltatást nyújtani, egyre kiszámíthatóbbnak lenni, egyre magasabb ügyfélelégedettséget elérni. Ez a stratégia jól működik a piacon. Vannak olyan szereplők, akik inkább terjeszkedésre fókuszálnak. Közismert, hogy ebben az iparágban nincs jelen a teljes országos lefedettség, csak néhány szolgáltató tudta azt megközelíteni, de ezekben a hálózatokban sem egyenletes a szolgáltatás. Nekik sokat kell dolgozniuk azon, hogy mindenhol ugyanolyan, megbízható, minőségi szolgáltatást kapjanak a páciensek.

A terjeszkedés, a konszolidáció a jövő útja?

Mi azt gondoljuk, hogy igen. Nem okvetlenül a nyereségesség, hanem főként a minőség miatt. Az egészségügy veszélyes iparág, akkor tudunk jól dolgozni, ha minél nagyobb méretben, minél több szakemberrel, minél több folyamatot felépítve tudunk szolgáltatásokat nyújtani. Hasonló a modell, mint a közfinanszírozott egészségügyben, ahol egyre nagyobb kórházak végzik a súlyosabb beavatkozásokat, és a kisebb kórházakat alájuk rendelik. Ennek az az egyszerű oka, hogy a tudást koncentrálni kell, de a kisebb szereplőktől is meg kell követelni a kiszámítható, magas minőséget.

Milyen új szolgáltatásokban gondolkodnak?

Azokat a szolgáltatásokat, amelyeket méretgazdasági szempontok alapján érdemes nyújtani, a mostani piaci szereplők már lefedték. De vannak kisebb területek, újdonságok, amelyek az állami egészségügyben még nem elérhetőek. Ezeket be lehet vezetni a piacra, de alapvetően olyan szolgáltatásokat nyújt a magánegészségügy, amelyek az állami egészségügyben is elérhető szolgáltatásokat váltják ki. Mi ebből a szempontból különlegesek vagyunk, mert meglehetősen nagy a plasztikai és esztétikai sebészeti üzletágunk – ezek állami egészségügyben csak részben érhetőek el.

Az állami egészségügyben folyamatos változást tapasztalni. Folyamatosan azt halljuk, hogy a köz- és a magánellátást külön kell választani. Önök mit érzékelnek ebből a „szétválasztásból”?

A szakmai konszenzus, amikor a piaci szereplők beszélgetnek erről, az az, hogy nem a szétválasztásban látjuk a jövőt, hanem egy egészségügy van Magyarországon, mert egy egészségügyre való egészségügyi dolgozónk, szakszemélyzetünk és orvosunk van. Közösen kell megtalálni azt az együttműködést, aminek eredményeként mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, és amit a leghatékonyabban tud előállítani. Egy olyan jól szabályozott környezetre van szükség, amelyben mindenki tudja hosszú távon, kiszámíthatóan, hogy mi az ő dolga. Fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a magánegészségügy a közellátás ellen van, és annak a rovására szeretne fejlődni, boldogulni. Nekünk is fontos, hogy a közellátás jól működő és magas színvonalú legyen, mert azoknak a betegeknek is megfelelő ellátást kell kapniuk, akik nem tudnak a magánegészségügyben gyógyulni.

Mennyire áldozott le a lakásrendelőknek? Mennyire versenytársa a szervezett magánegészségügynek?

Leginkább abban versenytársai a magánegészségügynek a lakásrendelők, hogy azok az orvosok, akik ott dolgoznak, nem csatlakoznak a nagy szolgáltatókhoz, mert nem éri meg nekik. A lakásrendelők piacát nagyon nehéz felmérni, mert nagyon kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy mekkora részét fedik le a piacnak. Természetesen a lakásrendelőnek is lehet helye, bizonyos ellátásokban, de összességében magasabb és megbízhatóbb minőséget tud nyújtani egy komplexebb, nagyobb magánkórház. 

Egyre nagyobb szolgáltatóknak kell nyújtani az egészségügyi szolgáltatást?

Igen, mi egyértelműen ebben hiszünk.

Mekkora elszívó hatása van a magánegészségügynek az állami egészségügytől? A magánegészségügy szívja magához, vagy az állami egészségügy taszítja magától a pácienseket?

Azok, akik nem kapnak időpontot a közellátásban, megpróbálnak megoldást találni bajaikra a magánegészségügyben, és minden bizonnyal sokkal hamarabb kapnak időpontot magánellátásban. Ilyen tekintetben az állami egészségügy tolja felénk a betegeket. Mi azt szeretnénk, hogy mindenki kapjon ellátást a közfinanszírozott egészségügyben, és akinek arra van igénye, hogy többet vagy mást kapjon, választott orvos gyógyítsa meg, más körülmények között vagy gyorsabban szeretné megkapni az ellátást, elsősorban az forduljon a magánegészségügyhöz.