Előrevetítette, hogy minden szereplő árat fog emelni, annak mértéke csak a kérdés, ám a megemelkedő költségeket nem lehet teljes mértékben az ügyfelekre hárítani, így 2023 a magánegészségügyben is a profitabilitás lényeges csökkenésével fog járni.
Hogyan értékeli a magánegészségügyi szolgáltatói piac elmúlt években látott változásait? Már valódi piacról beszélünk, versenyző nagy magántulajdonú szolgáltatókról?
Először definiáljuk, hogy mi a magánegészségügy. Egyrészt meg lehet különböztetni a piaci szereplőket a tulajdonviszonyok alapján. Ez alatt azt értem, hogy vannak olyan egészségügyi szolgáltatók, amelyek magántulajdonban, míg mások állami tulajdonban vannak. Fontos azt is kiemelni, hogy ha szélesebb értelemben beszélnénk a magánegészségügyi piacról, akkor ide sorolhatjuk a háziorvosokat, a laborszolgáltatókat, a dialízisközpontokat. A másik megkülönböztetési szempont az lehet, hogy ki finanszírozza a szolgáltatást. Leegyszerűsítve itt azt érdemes vizsgálni elsősorban, hogy az adott szolgáltató kap-e finanszírozást a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (korábban OEP). Nagyon sok olyan szolgáltató működik ma Magyarországon, amelyik magántulajdonban van, és közben hozzájut NEAK-finanszírozáshoz, vannak olyan cégek, amelyek vegyes finanszírozás mellett működnek, és léteznek azok a vállalkozások, amelyek kizárólag a saját pácienseiktől kapnak finanszírozást, vagy valamilyen intézményi finanszírozás mellett is működnek, ami nem NEAK. Itt az egészségpénztárakra, egészségbiztosításokra gondolok.
Számomra a magánegészségügyi piac azon magántulajdonban lévő szolgáltatók működése, amelyek magánügyfeleknek járó- és fekvőbeteg-ellátást végeznek. Ennek a piacnak a fejlődését kettéválasztanám: a 2020 előtti és utáni időszakra.
Ezek szerint a Covid által uralt év egyfajta fordulópontot hozott el a piac számára?
Igen, 2020 előtt egy organikus fejlődést láthattunk ezen a piacon. A Covid-járvány előtt már elindult a szolgáltatók konszolidációja, zajlottak a felvásárlások, és azt vetítették előre a piaci szereplők, hogy a szabályozási környezet változása ki fogja kényszeríteni a szektor kifehéredését és a piacot egyre inkább a nagyobb szolgáltatók fogják uralni. Ez a változás folyamatosan zajlik annak ellenére, hogy a szabályozási környezetben nem történtek radikális változások. Aztán jött a koronavírus-járvány, amelynek talán abban volt a legnagyobb hatása, hogy az állami ellátórendszernek át kellett helyeznie a hangsúlyt a járványellátásra. Emiatt nagyon sokan kiszorultak a közfinanszírozott rendszerből, ami a járvány természetes következménye.
Másrészt az is szerepet játszott, hogy az emberek sokkal kevesebbet jártak egészségügyi szolgáltatókhoz, legyen az állami, vagy magánszolgáltató. A kereslet is beszűkült. Majd jött a Covid visszaszorulása, a korlátozások, így például a kijárási tilalom enyhítése, valamint a fekvőbeteg-ellátások tiltásának feloldása, és ezzel párhuzamosan elkezdett a kereslet visszaépülni. Az addig elhalasztott vizsgálatok pedig ráterhelődtek az ellátórendszerre.
A magánegészségügy sokkal hamarabb állt vissza, és nyitotta meg a kapacitásait, ami szintén érthető, hiszen ennek a szektornak nem kellett a járványellátásban részt vennie, az állami intézményeknek viszont továbbra is elő volt ez írva.
Mára tehát egy új korszakban vagyunk, ami a magánegészségügyet illeti?
Ezt az időszakot már mondhatjuk posztcovidnak, igaz valamennyire még mindig a covid hatása alatt vagyunk, mert nagyon sok esetben még mindig úgy tervezünk, hogy nem tudjuk, mi lesz két hét múlva. Ma is vannak covidosok, ma is maradnak el műtétek. Összességében viszont azt lehet mondani, hogy a magánegészségügy visszaállt a normál működésre, az állami egészségügy pedig a kapacitásai kisebb részét tartja már csak fenn Covid-ellátásra.
Az állami rendszert érintő jogszabályváltozások is befolyásolták a piac működését, nem?
Voltak olyan átszervezések, jogszabályi- és finanszírozási változások, ami miatt az állami egészségügyi kapacitások továbbra is be vannak szűkülve. A teljesítmények a járvány előtti szintek 70-80 százalékra csökkentek.
Emiatt fokozódott a kereslet a magánszolgáltatók felé: azok a páciensek, akik kiszorultak az állami egészségügyből, és meg tudják fizetni a magánellátást, ők megjelentek ezen a piacon.
A kereslet nagymértékű emelkedése felgyorsította a magánszolgáltatók fejlődését. Ehhez hozzájárult az is, hogy a járvány hatására megnőtt az egészségtudatosság a magyar lakosság körében, emellett a gazdaság helyzete is érezhetően jobb volt, a fogyasztás bővülésével párhuzamosan növekedtek az egészségügyi szolgáltatók is. Érdekes abból a szempontból a piac fejlődése, hogy azt látni: a járóbeteg-ellátás nem nő olyan mértékben, mint a fekvőbeteg-ellátás. Közben a régi szereplők mellett több új szereplő is belépett a piacra, valamint nagyon aktívak a piacon a konszolidátorok, amely kezdetben az Affidea volt, mára ez a Doktor24 és a TritonLife.
Olyan ugrásszerű növekedéseket látunk egy-egy induló szolgáltatónál, amiket egy normál piacon nem lehetne tapasztalni.
A Covid-laborszolgáltatók, PCR-tesztelők is a járvány hatására és az állami ellátás hiányosságai miatt értek el kimagasló bevételt.
Merre fejlődik, fejlődhet a piac? Meghatározó lesz továbbra is a konszolidáció?
Szerintem tovább fog koncentrálódni a piac. Ezt azonban nem a jogszabályi változások kényszerítik ki, amire a szabályokat maximálisan betartó szolgáltatók nagyon vágynának. Emellett van egy másik szegmense a piacnak, akik az organikus fejlődés mellett maradtak, azt mondták, hogy van egy megalapozott, jól működő szolgáltatás, megfelelő ügyfélkör, és ezeket próbálják a lehető legjobban növelni, ehhez bővíteni a kapacitásaikat. Ilyen a Dr. Rose Magánkórház, a Budai Egészségközpont, a SwissClinic, vagy a Medicover. Az új belépők váratlanul nagyra nőttek, de a profitábilis működést még nem tudták elérni. A kisebb praxisközösségek is egyre kompaktabbak, de a lakásrendelők száma továbbra is magas.
Mennyire jó üzlet ma a magánegészségügy? Mert azt látni, hogy az elmúlt években nagyon impozánsan növekedtek az árbevételek és a profitok, de merre tovább?
A bevétel egyértelműen nő, exponenciálisan száguld, viszont a profitabilitás ezzel nem tudja tartani a lépést, erre most sokkal kisebb hangsúlyt helyeznek a tulajdonosok. Azok a profitábilisak, akik eddig is azok voltak, akik szervesen növekednek. A nagy és folyamatosan terjeszkedő konszolidátorok néha megveszik a piacot, akár veszteségek árán is. Van, aki régen is küzdött, és ma is küzd. A Dr. Rose Magánkórház is egy veszteséges cég volt, de nagyon sok munkával és átszervezéssel idén először fogunk nyereséget elérni, amit vissza is forgatunk a kórház fejlesztésére.
Ha még jobbak tudunk lenni, akkor stabilizálni tudjuk a nyereséges működést. Sokszor azt érzékelem, hogy azt gondolják, a magánegészségügyben legalább 30 százalékos a profitráta. Az igazság azonban az, hogy 10 százalékos értéknek is örülünk. Azért nehéz ez a jövőbeni várakozás, mert a 10 százalék profit nagyon könnyen elillan. Akár egy állami szabályozásváltozás hatására, akár egy euró-forint árfolyamváltozás nyomán.
Hogyan fejlődött az elmúlt években a Dr. Rose Magánkórház?
A korábban összefoglalt piaci hatásokon kívül a mi esetünkben volt még egy nagyon nagy hatás, 2018-ban tulajdonosváltás történt. Az előző tulajdonos azért adta el a kórházat, mert az akkori működés, az akkori hatékonyság, az a menedzsment már nem szeretett volna lépést tartani azzal a növekedéssel, ami a Dr. Rose előtt állt. Az új menedzsmentnek az volt a célja, hogy megtartsa a Dr. Rose-nak azokat az értékeit, amikről mindig ismerték ezt a magánkórházat. Viszont ahhoz, hogy profitábilis legyen, forgalomnövekedésre, hatékonyságnövekedésre volt szükség, még tovább kell emelni a színvonalat. Amivel a magánegészségügy versenyezni tud az államival szemben, az a kiszolgálás minősége, annak a biztosítása, hogy a beteg jó helyen és jó kezekben van.
Tehát ez igazából egy szolgáltatási verseny.
Mindezek mellett rendkívül fontos az is, hogy az itt dolgozó orvosok, ápolók, ügyfélkapcsolati munkatársak számára is biztosítani kell azokat a körülményeket – ez alatt főleg az időt és a nyugalmat értve –, hogy magas színvonalon tudjanak dolgozni.
A konkrét számokkal pedig most úgy állunk, hogy míg 2018-20 körül körülbelül 3 milliárd forint volt az árbevételünk, ez idén majdnem a duplájára fog növekedni.
Merre tovább, tud-e tovább növekedni a Dr. Rose, vannak-e ennek korlátai és ha igen, melyek azok?
A legfontosabb lépésünk az volt, hogy az alapoktól mindent átvizsgáltunk és helyre tettünk a kórházban. Ez érintette az eszközeinket, megnéztük, hogy milyen gépeket kell lecserélnünk, miket kell még vásárolnunk, illetve hogy a rendelőinknek, az ágyainknak és a műtőinknek harmonikus-e a kapacitása. Ezeket átrendeztük, új rendelőket, kórtermeket építettünk. A Covid előtti terveinknek megfeleltünk volna a régi kapacitásainkkal is egy normális ütemben bővülő piacon még 1-2 évig. Mára viszont valóban közel a kapacitásunk teteje, de mindig lehet hatékonyságot növelni, folyamatot szervezni, átrendezni a termékportfóliót és ezzel optimalizálni a kapacitásaink kihasználtságát. Átszerveztük a fekvő osztályt 7/24-es üzemre és már szombaton is működnek a műtőink.
Melyek ezek a hatékonyságjavító lépések?
El lehet hagyni olyan szolgáltatásokat, amelyek nem olyan értékesek, közben viszont nagyon erőforrásigényesek. Csak egy példát említek: egy hosszabb, 1-2 órán át tartó vizsgálatot nem biztos, hogy ebben a környezetben kell csinálnunk. Ezeket kiváltottuk olyan szakrendelésekkel, ahol rövidebb idő alatt több pácienst el tudunk látni. Ugyanez igaz a fekvőbeteg-ellátásban is. A műtéti portfoliót is átalakítottuk.
Tervezzük a további bővítést, de ez nagyon függ attól, hogy hogyan alakul a környezet.
Nagyon sok a bizonytalansági faktor. Az egészségügyben a kapacitásbővítés nemcsak abból áll, hogy bérelünk egy irodahelyiséget, ezek nagyon komoly beruházások, egy műtőblokk és egy plusz osztály milliárdos tétel.
A környezet változása alatt az állami egészségügy körülményeinek változására gondol?
Igen, ha változik az állami rendszer, akár a finanszírozásban és az intézmények jobban érdekeltek lesznek a teljesítményben, az valamennyire csökkenteni fogja a magánegészségügyben azt a keresletet, ami eddig az államiból átkerült. Azt gondolom, hogy az állami rendszerben van még kapacitás, most a 70-80 százalékán dolgozik az állami egészségügy, és nem tudjuk megítélni, hogy mennyi dolgozó jött el, de szerintem van még kapacitás. Az állami egészségügynek vissza kellene állnia lassan a járvány előtti teljesítményére. Csak ezek után lehet feltenni azt a kérdést, hogy az állam bevonja-e a magánszolgáltatókat az ellátásba a jelenleginél magasabb szinten. De közben azt a kérdést is fel kell tenni, hogy ha a magánellátók átveszik a közfinanszírozott feladatok egy részét, mi lesz az állami rendszerben kiépített kapacitásokkal, amelyek ott állhatnak majd üresen, ami az ellátást drágítani fogja összességében.
Itt most a szektorsemleges finanszírozás lehetőségéről beszélünk.
Így van, de ennek az előfeltétele, hogy a finanszírozás rendezve legyen. Azt látni kell, hogy egy-egy szolgáltatás piaci ára legalább a duplája annak, amennyit a NEAK az állami egészségügynek fizet, a járóbeteg-ellátásban pedig a sokszorosa. Jelen pillanatban a NEAK-finanszírozás, nem tartalmaz minden olyan költségelemet, mint ami a magánegészségügyben valósan benne van. A jelenlegi finanszírozási rendszerben a magánegészségügy csak akkor tudna szerepet vállalni, ha jelentős kiegészítő finanszírozást kérhet a páciensektől.
A finanszírozási anomáliák rendbetétele az alapja annak, hogy egyáltalán beszélhessünk szektorsemleges finanszírozásról.
A magánegészségügy sem vonhatja ki magát az aktuális, egész magyar gazdaságot meghatározó kihívások alól: energiaválság, gazdasági lassulás, fogyasztói kiadáscsökkenés, forintárfolyam-emelkedés. Vagyis egyrészt a költség oldalról is egyre nagyobb a nyomás, miközben a háztartásokat érintő jövedelemsokk átrendezheti a keresletet és a megfizethetőséget. Eljöhet az a pont, amikor lényegesen romlik a megtérülés a magánegészségügyben?
Igen, erre számítunk.
Azt gondolom, hogy 2023 a magánegészségügyben is a profitabilitás lényeges csökkenésével fog járni.
A magánegészségügyben a költségek növekedése meg fogja haladni az infláció mértékét, de ekkora áremelést nem bír el a piac.
Ha a Dr. Rose esetét nézzük, akkor itt mi lesz a legnagyobb kihívás, amire reagálni kell akár a működés átgondolásával?
Nekünk a legnagyobb teher jelenleg az euróárfolyam az épület bérleti díja miatt. Az energiaár kiszámíthatatlan, nem tudjuk megmondani, hogy mennyi lesz. Az energiaárnak régen nem volt jelentős szerepe a költségvetésünkben, de ha akár az ötszörösére nő, ez is el tudja apasztani a minimális profitot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy januárban folytatódik az orvosbéremelés az állami szektorban, azt nekünk is követni kell. Az is látható, hogy az ápolók bére is jelentősen le van maradva, őket is várhatóan kompenzálni fogja az állam, amire a magánszolgáltatóknak is reagálniuk kell. Emellett az általános infláció miatt a többi dolgozó bérének is követni kell ezeket a folyamatokat, mert a reálbérük lecsökkent. Úgy gondoljuk, hogy ezt nem lehet ráterhelni az ügyfeleinkre, csak részben.
Mindenki árat fog emelni, ennek csak a mértéke a kérdés.
Azt gondolom, hogy piaci szempontból jelenleg a helyükön vannak az áraink, de a páciensek ezt is magasnak élhetik meg.
Az új kihívások miatt a napjaink nagy része folyamatfejlesztéssel, automatizálással, IT fejlesztésekkel, kontrolling számításokkal telik. Mindebből az ügyfelek csak annyit észlelhetnek, hogy egyre jobb szolgáltatást kapnak.
Forrás: portfolio.hu 2022. november 3.